Kutya és az autoimunn betegség

Két éve majdnem elveszítettük a kutyánkat. Szegényke teljesen lekaparta az orrát, a mancsáról szinte eltűnt a bőr ,ezért sántított, a hasaalját szintén véresre kaparta, és a végén már a fülét úgy megvakarta, hogy szó szerint ömlött belőle a vér. Természetesen jártunk vele állatorvosnál , aki mindenféle külsőleg használható krémmel próbálkozott, de nem jártunk sikerrel. Voltak vérvételek ami kiderítette, hogy a kutyánk allergiás a csirkére. Onnan kezdve nem adtunk neki csirkét, sem semmilyen tápot, én főztem neki, de az állapota csak romlott. Végül felajánlotta, hogy inkább altassuk el a kutyát mert ez az állapot csak romlik. Természetesen nem akartuk ezt, így aztán gondoltam egyet és elmentünk az állatkórházba. Ott egy doktornő több mint 1 órán keresztül vizsgálta ,vért vettek, kaparékot a bőréről, de már akkor mondta több mint valószínű, hogy a kutyánknak autoimmun betegsége van. Én erről a betegségről eddig nem hallottam. Hihetetlen, hogy egy keverék kutyának is lehet ilyen betegsége.A kutyus különféle emberek által szedett gyógyszereket kapott, és láss csodát 2 azaz kettő nap múlva visszatért a jókedve. Már nem kaparta magát. Ez most csak arról jutott eszembe, hogy a kezembe kerültek a kutya záró jelentései, és elgondolkodtam , hogy egy hozzá nem értő orvos miatt majdnem elaltattuk a kutyánkat , csak az tartott vissza, hogy nagyon szerettük, és volt bennünk annyi pimaszság, hogy kételkedni kezdtünk . Bosszant az amikor az ember megbízik valakiben és ő vissza él ezzel. Hálistennek azért kevesebben vannak az ilyen típusú orvosok , de honnan lehetne ezeket kiszúrni , őt is nagyon jó orvosnak tartották, azért mentünk hozzá. Csirkére persze nem volt allergiás azóta is mindent eszik vegyesen , de a kedvence a rizs összekeverve valamilyen olajos hallal. Ja és már több mint egy éve nem kell gyógyszert szednie, csak valami vitaminos cseppeket, ha egy kicsit többet vakarja magát a megszokottnál.