2009. november 1., vasárnap

Halottak napja

/ Kép a nettről/
Ma megyünk ki a temetőbe , sokat gondolkodtam mit is írhatnék erről a napról. Talán azt ,hogy nekem nem a halált juttatja az eszembe sokkal inkább az életet. Akikhez ma kimegyünk , ők a minden napjaink része. Apukám mondatai mindig ott maradnak a szívembe és az agyamba. Van amikor konkrétan tudom mit mondana az adott szituációban.Emlékszem ám a vitáinkra is pl. mikor tegyem a lecsóba a kolbászt, ebben soha nem tudtunk megegyezni. Emlékszem kezének formájára, a kissé rekedtes hangjára, és a rekedtségről meg már rögtön a nagymamám jut eszembe. Egyszer felhívott telefonon a munkahelyemen , de nem én vettem fel hanem a munkatársam , közölte gyere mert a nagypapád keres, oda mentem és igen elcsodálkozott mikor le mamáztam a férfi hang birtokosát. Nagyinak hihetetlenül mély hangja volt, hát igen az a sok cigi nem tett neki jót.Ő tipikus láncdohányos volt szinte a lakásukban minden hol égett egy száll cigi. Szegény Papa meg mindig próbált szellőztetni, de amikor kinyitotta az ablakot a Nagyi rögtön be is csukta, mert szerinte a Papa meg akarja őt ölni. Hát igen a friss levegővel lehet ám ölni, amikor szellőztetek, a lányom is szokta mondani nekem, lehet hogy sokszor meséltem nekik erről??:))
Ezt már egyszer írtam a halál nem akkor van amikor távozunk erről a földi világból hanem akkor amikor már nem fognak emlékezni ránk. Hát meséljünk gyerekeinknek sok szép történetet
azokra az emberekről akikkel ők már nem tudtak találkozni, vagy már nem emlékeznek rájuk,hogy minél tovább életben tartsuk szeretteinket.
Gazdagabb lett az életem attól, hogy ismerem és hogy szeretem őket.

2 megjegyzés:

szepyke írta...

Tényleg akkor hal meg valaki, ha elfelejtik.
Én ma is ébredek arra néha, hogy ma felhívom a mamát, mert régen beszéltünk... Pedig van vagy hat éve, hogy meghalt.

Renata írta...

Jó, ha a vidám dolgok jutnak eszünkbe a hozzátartozóinkról.
Nekem is sokszor bevillan, hogy a Mama mit mondott, egy-egy mondata, ami akkor jelentéktelennek tűnt, mégis itt maradt bennem.
Emlékszem már egész kiskoromtól fogva rettegtem attól, hogy egyszer majd meghal (mindig beteges volt) és hogy milyen rossz lesz majd. Aztán most valahogy érdekes, hogy mintha nem is történt volna meg ahogy Szepyke írja, mintha még élne.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails