Gondolkodom, bár a férjem mindig óvott ettől :))
Tegnap belefutottam egy blogger csatába ami számomra értelmetlen:( Aztán Gasztro kibicnél olvastam a kasztosodásról.
És elkezdtem azon gondolkodni miért is jó boggolni. Nem akartam megváltani a világot a képeim is inkább mosolyra ingerelnek mint csodálatra, de én szeretem őket:) Viszont olyan fantasztikus emberkékkel hozott össze a jószerencsém ami mindig felvidít . Szepykét olvasni naponta egy hihetetlen élmény :) A nőcinek valami hihetetlen energiája van, és imádom a stílusát:)
Vagy ott van Duende jó olvasni ő miként tekinget szét a világba :) Olyan dolgokról ír ami nekem érdekes, és eddig nem ismertem. Renáta akitől megtudtam hogy lehet át alakítani a recepteket vegásra . Yasmin aki valami csodákat alkot:) Andi kedves stílusa és finom süti receptjei, vagy Gabi akit szintén jó nap mint nap olvasni. De pl ott van Nelly akinek nincs blogja de mindig ellátogat hozzám, és megosztja velem a véleményét . Lekvároskukta aki mindig megosztja velünk vásárlási tapasztalatait :)) Jaj és Trinity aki bevezetett a blogozok közé:)
És még sorolhatnám Ők akik nem tartoznak a Sztár bloggerek közé, és talán pont ezért szeretem őket olvasni.Van olyan akihez mint egy múzeumba betérek és utána szépen csendben távozok is . Az embernek az ideje korlátozott így azokat szereti olvasni ahol azt érzi, hogy szívesen látják és nem csak azért, mert ez az üzlet része. Van olyan blog aminek az olvasásáról azért szoktam le mert már nem volt más mint egy reklám tenger:( Nem szeretem azokat a blogokat ahol rengeteg reklám van oldalt elvész számomra az egésznek az érdekessége. Az megint más, hogy a blogon beleül felhívja a figyelmemet valamire, hogy érdemes megvenni, mert ő már kipróbálta ,vagy eszembe ne jusson megvenni mert katasztrófa .
Az ember még így netten keresztül is érzi ki az akivel a valóvilágban is szívesen elbeszélgetne, és ki az akit elkerülne.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan embereket ismertem meg itt akikkel igen is jó tapasztalatokat cserélni.
Mindenki más és más okból kezd el blogot írni. Ha belegondolok ez olyan mint régen a fonó volt ott össze jöttek az emberek és el és kibeszélték magukat:)
Na szóval megint sikerült valami zagyvaságot összehoznom:)
Így távolból is üdvözlök mindenkit akihez rendszeresen ellátogatok, és köszöntöm azokat akik megtisztelnek azzal hogy elolvassák csacskaságaimat :)))
És egy önző dög vagyok de nekem ez így jó :)))
Ja a képeknek semmi köze az íráshoz csak szeretem őket ::)))))))))))))))
10 megjegyzés:
Szepy, integet!:))))) A hihetetlen energiám most kezd csökkeni, de bedobok egy kávét és újra harcba megyek!:) Én is megjártam már ezt, elgondolkodtam, hogy mit keresek én itt? Ez a sok profi, hát, hol vagyok én hozzájuk? A legtöbbjénél hiába kérdeztem, egy szó nem jött vissza...Aztán úgy döntöttem, hogy egy önző tetű vagyok, és ha valamit le akarok írni, leírom, ha nem akarok elolvasni, tovább is lépek gyorsan, mert magamnak én vagyok a legfontosabb, nem mások lelkivilága... Tehát, hogy ki, mit gondol rólam, már régen nem érdekel. Így kell tennie mindenkinek szerintem, vagyis, így kellene... Mert ez egy nagy játszótér, vannak hülyék, meg még hülyébbek, mint én. Ha valakinek nem tetszik valami, álljon tovább. Én annyi szeretetet, kedvességet, figyelmet kapok tőletek, az olvasóktól, a kommentelőktől, hogy az engem is meglep. Szóval, VILÁGBÉKE! A fontos, hogy vagyunk egymásnak, a többi meg kit érdekel???
:)))) (és nagyon köszönöm, amit írtál rólam, szerintem átment a fejem stoplámpába, amikor olvastam, úgy elpirultam...:))))))
Semmi zagyvaság-én épp így érzek!!!
Köszönöm, aranyos vagy Krisztina.
Drága vagy, köszönöm :))
Igyekszem, hogy több recept felkerüljön :)
Ja, és nem írsz csacskaságokat, szeretek belépni a kerekerdőbe ;-))
Mostanság egy kicsit magam alatt vagyok, de azért mindig elolvaslak, minden nap megnézlek, mi készült a boszorkány konyhában. De írni.... nincs lelkierőm. Gond van a családomban, apósommal, és lélekben sokszor elmenekülök messzire. De aztán jó visszatérni Hozzád,és persze drága barátném (Limara)oldalára is, aki megtanított arra, hogy itt a Gasztroblogon mennyi sok tapasztalatra, ötletre,segítségre találok. Nem is beszélve a szimpatikus, kedves emberkékről, akivel a sors összehoz. Így találtam Rád is, és örülök neki. Tényleg, nekem nincs blogom, nem is lesz. Miután dolgozom nappal, este mire hazaérek, már nem sok időm van a konyházásra. Inkább mások munkáját élvezem, és a hét végén pótolom az elmaradt sütéseket. Gyermekeim már nagyok, unokám még nincs. A fiamék ugyan még itt laknak, de már nemsokára költöznek a saját otthonukba. Lányom 5 évvel ezelőtt egyetemre ment, és már nem is jött vissza. Csak látogatóba, de ez már nem ugyanaz. Szóval olyan köztes állapotban vagyok, de azért nem rossz ez sem. Ami a blogok körüli harcot illeti, már én is olvastam egy-két elkeseredett blogírót, aki valamiért fel akarta adni, vagy netán fel is adta az írást. Mindenkinek más a vérmérséklete, a hozzáállása a dolgokhoz, na meg a kritikákhoz. Ami néha rossz indulatú, és ez bizony fájhat. De ilyenkor erősnek kell lenni, hiszen sokszor az irigység is beszélhet a másikból, nem biztos, hogy igaza van. És ha az embernek örömet okoz valami, mint egy blog írás, akkor nem szabad feladni. A napokban beszéltünk épp Limarával arról, hogy van egy gomb a tasztatúrán, amivel lehet tovább lépni, ha nem tetszik valami...... Igaz, most kivételesen hosszúra sikerültem, de nézd el nekem. Csak azt akartam elmondani, hogy én igenis jövök, és olvaslak. Nekem az is tetszik, amikor a körülötted levő világról írsz, tehát csak így tovább!!!! Uff, én beszéltem........
Köszönöm lányok hogy itt vagytok:)) , és hogy vagytok!!!!!!!!!!!!!!!
Kriszti!
Kedves vagy! :)
Itt is úgy működnek a dolgok, mint az életben, vannak csoportok, meg különféle karakterek.
Én sem szeretem, ha levegőnek néznek vagy ha nem fogadják a közeledésemet, ott inkább nem szólok többet.
Nagyon jó ez a bejegyzésed, én már többször is gondoltam arra, hogy de jó volna erről írni. Mivel én nem vagyokj túl bőbeszédű a blogírásra vonatkozóan :-), meg időm sincs (sok receptem azért nem kerül fel,mert nincs időm lefotózni,megírni) nyilván örülök, hogy írtál erről!
Sokszor eltűnödöm azon, hogy a gasztroblogerek között is mennyi féle ember van, és a blogok mennyire tükrözik, hogy milyenek is vagyunk.Van aki sokat ír magáról, tehát megismerjük őt ha olvassuk, de nem tesz ki profilképet és így magunk társítunk egy képzeletbeli arcot hozzá :-) és vannak olyanok akik keveset írnak (mint pld. én) de van egy arc kitéve, ami már elég sokatmondó... na de most jó hosszú lettem, magamhoz képest .-))
Renata!
Teljesen igazad van , ez a világ kicsinyitett mása, különben nekem amikor erről beszélünk mindig vagy a Orwell: Állatfarm, vagy Golding: A legyek ura könyvek jutnak eszembe. Mindegy mi a helyszin a kiválasztódás előbb utobb megtörténik.
Ottis!
Köszönöm ! És azt is, hogy megtaláltál! Nem hittem volna 1 éve, hogy én valaha is blogot fogok írogatni, aztán vettem a bátorságot és megpróbálkoztam vele, és most örülök, hogy így tettem, bár még mindig furcsa :))) Az időt meg be kéne osztanom ami nekem nagyon nehezen megy állandóan időzavarban vagyok:)
Megjegyzés küldése